Szia! Megismersz? Én vagyok a VÁSÁRLÓ...

Napjainkban egyre szaporodik a hipermarketek száma a nagyvilágban. A Hűség Városában is nemrég nyílt meg az InterSpar. Benéztünk kis feleségemmel és ottragadtunk, hosszú hónapokra feledésbe merült számunkra a TESCO név. Szebb volt a zöldség, kultúráltabb a környezet, modernebb dizájn, alapvetően jobb minőségű termékek.

Aztán jött a fekete leves. Egyre több negatív élmény ért minket. A most említésre kerülők közül egyik régebben, míg a többi pont ma történt. Pár hónapja nagybevásárlásra indultunk nejemmel és vittük magunkkal az ilyen célokra rendszeresített, első ottjártunkkor vásárolt, 2 db strapabíró Spar szatyrot. Mint mindíg, akkor is felpakoltam mindent a szalagra, majd átnyújtottam kedvesemnek a fentebb említett szatyrokat, hogy a már beolvasott árukat abba rejtse. Mire a kedves pénztáos asszony artikulátlanul üvölteni kezdett, hogy ezt most vettük, miért nem tettük a szalagra. Mivel nem vagyok hirtelen haragú, kedvesen tudomására hoztam, hogy ez már régi, hisz kopottas, meg helyenként meg is van szakadva. Ám ezzel nem hatottam meg. Nyíltan lopással vádolt, persze nagy plénum előtt. Próbáltam észérvekkel operálni, miszerint, ha 20 db ezrest kiadok egy vásárlásért, akkor talán nem egy 200HUF értékű szatyrot akarok elkummantani. (Aki ismer az úgyis tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki 5 forintért meghágja a kecskét a Károly-magaslaton.) Ő tovább fenyegetett szekuritival, meg bánom is én mivel. Felvetettem, hogy fáradjunk oda a biztonsági monitorok boxához és nézzük meg valóban elloptam-e. "Hát azt nem lehet!"- hangzott a válasz. Gondolom félt, hogy kiderül: alaptalanul vádolt. "Akkor mi a fasznak van?"- kérdeztem kicsit ingerültebben, majd heves káromkodások közepette elköszöntem és kiballagtunk.

Ma már nem kellett a pénztárig elmennünk, hogy meglegyen az incidens. Nem akartam semmi többet, mint a felvágottaknál 20 dkg téliszalámit kérni. A tálcán már kevés volt, talán 5 deka, gondolom közel is volt a műszakváltás, de mikor kimondtam a kívánságomat úgy nézett rám a kisasszony, hogy ha szemmel ölni lehetne, már egy konténerben lenne a feldarabolt hullám. Nem mondtam semmit, csak megköszöntem, nyeltem egyet. Nade, amit gondoltam: nem ez a munkád, baszod??? Nem azért kapod a fizetésedet, hogy felvágd és kimérd azt a kurva szalámit???

A vásárlás végén elérkeztünk a végső állomáshoz: kassza. Áruk szalagra, hitelkártya elő stb. A pénztásros néni egy őszbe borult szekussal diskurál tőlönk 20 centire és a következőket mondja: "Én soha nem voltam vasárnap boltba, itt kell ülni este hétig, mert 6-kor biztos többen lesznek, nem értem az embereket, miért kell ezt vasárnap csinálni, korábban is haza tudnánk menni. Aki nem tudja elintézni a bevásárlást hétköznap, az haljon éhen."
Ekkor már Eszter drágám nem tudta magába folytani gondoloatait és nevetve azt mondta a pénztárosnak: "Köszönjük szépen a jókívánságokat!"
Mire a nő: "A kollegával beszéltem."
Mire Eszter: "De én meg itt állok és hallom."

Szóval érdekes, nagyrabecsült olvasóm, hogy egy hipermarket, amely azért jött létre, hogy elköltsem benne a pénzemet és az lenne a dolga, hogy mindezt mosolyogva tegyem, nem képes a feltételeket megteremteni ehhez.
Eszembe jutnak ilyenek, hogy a vásárlónak mindíg igaza van. A fogyasztóért élnek, halnak stb. Másról sem hallani, csak arról, hogy mosolykampány van, ki kell szolgálni a fogyasztót stb.

Mivel szerencsére jártam már pár országban, bizton állíthatom, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol ez így is van. De valahogy sokat szenvedett kis országunkban ezt nem lehet megcsinálni. Unott arcú, kötekedő, paraszt eladók; emberi kommunkációra képtelen pénztárosok.
De mivel általánosítani nem szép, ezért leszögezem: az itt említett példák szélsőségesek, személyes érintettségem miatt némileg szubjektívek. Az átlagos, kereskedelemben dolgozók bizonyára több nyelven beszélő, intelligens, készséges, segítőkész emberek, akik állandóan mosolyognak.

Én elhiszem, hogy szar a meló, meg lófaszt nem fizet, meg sokáig kell benn lenni, én mindent elhiszek. DE ha már valaki felnyomta az agyát, akkor azt ne rajtam töltse le. Ne rajtam, hisz én szépen kérek, köszönök, mosolygok.