Mint azt már biztos tudja a kedves olvasó, megtörtént az, amire már nagyon régóta vártunk kis feleségemmel. 2007. június 19-én, 18:44-kor megszületett Csendes Máté! A továbbiakban a születés történését és körülményeit szeretném megosztani a nagyérdeművel.
Kedden reggel történt, hogy Eszter pici fájásokra panaszkodott közvetlenül felkelés után. Mivel jótanácsokból mindíg és mindenkor kifogyhatatlan vagyok, azt javasoltam, hogy keresse fel az orvost a kórházban konzultációs célokkal. Én magam sajnos nem tudtam vele tartani, hiszen épp aznap bonyolódott a 12.A osztály szóbeli érettségi vizsgájának második napja.
Délelőtt kaptam a telefont kedvesemtől, hogy minden rendben, csak jósló fájásokról volt szó. Én megnyugodtam, hogy ma már nem szülünk. Épp véget ért az érettségi vizsga része és vártunk az összeolvasásra illetve az eredményhirdetésre, mikor egyetlenem ismét hívott, hogy jóval erősebb fájások gyötrik, de már 5 percenként. Erre én tájékozódván kolléganőktől, hogy ez mit is jelent, Zrínyi Miklósként, hanyatt homlok kirohantam az épületből, Csokonaiként otthagyva csapot-papot. Nagy sebességű autózásomnak köszönhetően hamar az otthonomat képező epületegyüttesnél találtam magam. Berontottam, Eszter - szegénykém - az ágyban fekve nyöszörgött. Komótos, megfontolt mozdulatsort eszközölve megközelítette a gépjárművet, én magam addig már begórtam a jóelőre összekészített bőröndöt a csomagtartóba.
"Benyargaltunk" a 4.emeleti folyosó várószekciójába, ami a szülészetet testesítette meg, de nem leltünk egy lelket sem. Pár perc múlva jött egy hölgy, akinek megemlítettem, hogy szerintem szülni jöttünk. Mondta, hogy rendben Eszter fáradjon be, jön a Doktor Úr és megvizsgálja. Így is lett. Közölte, hogy akkor fel lehet venni a hálóinget, meg fel lehet készülni a beöntésre, mert mostanában megtörténik. Mivel apás szülést terveztünk tudtam, hogy most nem jöhetek be, mert az előkészítési szakaszban a férfinek kinn kell várnia. Mikorra meglett a teljes ürülés én már felapplikáltam cipőmre a sterilitást biztosító műanyag kotont, illetve a Carter doktort játszó Noah által dedikált fehér köpenyt :-)
Következett a még viszonylag békés tágulási fázis, ahol is ötperces, 50-es erősségű fájások keretében 4 ujjnyira kitágul a méhszáj, iletve bahjlik a kis pereme, így téve lehetővé a gyermek fejének szabad áthaladását. (Laikusoknak mondom, hogy az 50 erősséget onnan tudom, hogy van egy gép amit ilyenkor bevetnek. Két érzékelő kerül felszíjazásra az asszonyka hasán. Egyik a gyermek szívhangját {ami kb 130-es 150 között inagdozik}, a másik a fájás erősségét {0-100-ig bármi lehet} jelzi. Az ötvenes fájás arra elég, hogy ha férfi vagy és apás szülésen veszel részt és az asszonyt támogatván fogod a kis kezét, erősen teszteli a hüvelykujjad szakítószilárdságát.)
Utána jött egy kellemetlen rész, mármint az Eszter számára. A szülésznő azt javasolta, hogy mivel a szükséges tágulat elérésre került, jó lenne segíteni a gyereket a gravitáció által is. Ez azt jelenti, hogy fekvő helyzetéből, szerencsétlennek fel kell állnia, majd le kell ülnie egy szülőszéknek nevezett, leginkább egy bilire hasonlító izére. Ott, azon ülve meg kell várni 5-6 fájást és akkor a baba lejjebb csúszik a szülőcsatornában. Ez baromi egyszerűnek hagzik, de nem az. Gondolj bele kedves férfitársam! Van egy kurva nagy hasad, ami majdnem szétpattan akkora. A derekad összeroppan a medencetáji fájdalomtól, a lábad olyan vizes, hogy nem tudsz ráállni, hasogat a gerinced úgy, hogy majdnem beszarsz és így még állj fel meg ülj le és úgy viseld közben a 100-as fájdalmakat.
Na szóval ott már én is izzadtam. Egyrészt nem jó látni, hogy a szerelmed szenved, plusz feleslegesnek érzed magad és tehetetlennek, hogy nem tudsz segíteni, de próbálod elhessegetni ezeket a gondolatokat, hisz tudod, hogy ennek a fájdalomnak, amit a szerelmed elvisel és átél legalább van értelme, mert megszületik belőle egy új élet, akit 9 hónapja úgy vártál, hogy majdnem megőrültél.
Végre visszafekhetett. ilyenkor jön az a rész, amit kitolási szakasznak hívnak, amikor a neheze megvan és már "csak" ki kell tolni a csatornából. Ez technikailag úgy kivitelezhető, hogy a szülésznő lenn várja a babát, a doki erősen figyel az Eszter megvár egy fájást, mély levegőt vesz és tol, mintha kakilnia kellene, miközben Én a két vállát alátámasztva felfele hajtom, amikor tol. Lábak felhúzva, első fájdalom jön és hajrá. Iszonyat fájdalom lehet az, ami jön, egy férfi kurvára el se tudja képzelni, csak látja. Csukott szájjal és szemmel kell tolni ez nagyon fontos, nehogy elpattanjanak az erek. Megvan az első pár nyomás, és akkor felkiáltok:"Látom a fejét". Igen, a számomra legkedvesebb nyílás most teljesen más funkciót lát el, mint amit eddig megszoktam, megpillantok egy kis részletet, egy sávnyi fejbőr sok hajjal. Újabb nyomások és már kinn van a fél fej.
Aztán jön életem leghosszabb 5 perce. Hiába jönnek a fájdalmak, kiába az erőltetett tolás, a fej nem jön tovább. Azonnal pánik lesz rajtam úrrá, a szülőszoba atmoszférája teljesen megváltozik, az eddig családias, aranyos hangok elmúlnak, mindenki kiabál: nyomd, ott nincs jó helyen a baba. Szegény Eszter általam már harmónikába öszehajtva, gyerek fél feje a szülésznő szorításában, doki nyomja a hasfalat. Aztán hirtelen mint derült égből a villám a végletekig elgyötört, halál fáradt kedvesem valahonnan még merít erőt és egy utolsó hatalmasat nyom. A fej áthalad és villámsebességgel, szinte kicsusszan a test többi része teljes valójában: pihésen, véresen, magzatmázasan, nyálkásan, és mégis gyönyörű, a fiam. Hatalmasat prüszköl, orrán száján folyadék távozik és elkezd sírni, bőgni, ordítani; tisztul a tüdő egyre kevésbé hörög, pici elszívót dugdosnak a szájába és az orrába. Nézem és elbőgöm magam, mint egy ovis remegve zokogok és simogatom az Esztert, aki végre mosolyog, megölelem, csókolom... sikerült megszületett!
Miután boldogságtól remegő kézzel elvágom a köldökzsinórt, folyóvíz alatt lemossák a magzatmáz nagyját a Mátéról. Beöltöztetik és kiságyba rakják, de csak miután ráteszik az édesanyja mellkasára. Meghallja a szívhangot, ami eddig egyetlen társa volt és rögtön megnyugszik, elhallgat. Lemérik, majd elviszik vizsgálni, utána fotók. Eszter még megszüli a méhlepényt, amit szakszerűen kielemzek, a köldökzsinórral együtt, a doki elvégzi a belső "takarítást", lemossák az Esztert, vége. Gratulálnak, és elmondják, hogy alapvetően komplikáció mentes, sima szülés volt.
Életem legszebb élménye volt. Egész egyszerűen leírhatatlan az egész. És az, hogy benn voltam és láttam, hogy ez az egész hogy néz ki, az Eszter iránt érzett szerelmem, és főleg tiszteletem az eddiginél is erősebbé vált. Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire büszke vagyok rá, és hogy mennyire hálás vagyok neki. Mélyen meghajtom a fejem minden nő előtt, aki gyermeket szül és minden férfinek szívemből ajánlom, hogy menjen be a szerelmével szülni, legyen ott mellette, nemcsak mert segít a jelenléte, de ezt a csodát meg kell tapasztalni! És aki ezt undorítónak tartja, vagy fél, hogy emiatt másképp nézne a feleségére az egy beteg, aberrált állat, aki nem érdemli meg az életet. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy ott lehettem.
Persze ezúton is köszönöm az orvosunknak, a szülésznőknek, az ápolóknak és mindenkinek, aki részt vett a világra hozatalban, vagy csak szurkolt nekünk, aggódott értünk, vagy egyátalán gondolt ránk.
