BL döntő, vagy futballtemetés...

Régi témaval jövök elő. Aki ismeri a futballról alkotott elképzeléseimet, az ezt a postot nagyon fogja unni. Mielőtt elkezdeném, leszögezem, gratulálok a Milannak.
Naszóval, megint nem bírtam magammal és egy blogon hangot adtam anti-olasz kommandós nézeteimnek egy commentben. Ezt most ide idézném, de előtte tájékoztatásul közlöm, hogy nem akartam fikázódni, csak megint volt egy olasz fan, aki statisztikákkal jött nekem és ez kísértetiesen emlékeztetett egy haveromra, akivel egy ideig együtt laktam albérletben. Na akkor:

"Miért van az, hogy minden olasz drukker a statisztikákkal jön? Nekem is van egy ilyen haverom minden elképzelhető fórumon kapom tőle, hogy legtöbb gólt ott lövik, meg milyen sportszerűek, mert náluk van a legkevesebb lap stb.A statisztika nagyon érdekes dolog, ha egy faluban lakik egy 80 éves ember, meg egy 10 éves kisfú, akkor mondhatjuk statisztikailag, hogy a falu férfiainak átlag-életkora a legszebb férfikorban van. De a valóságban a falu nemzőképtelen.Szerintem nem az olasz foci a foci: beállok bunkerezni egy Gattuso szerű arcot beteszek középre, hogy basszon agyon minden arra játót, majd egyszer átmegyek a félpályán és szerzek egy seggencsúszott gólt. Ez nem futball!"

Erre rögvest kaptam egy tipikus választ egy tipikus olasz fantól:

"ez tényleg hihetetlen ahogy megmagyarázátok az aktuális világbajnokokról hogy nem tudnak focizni!!!ReAp neked mi a futball?Az hogy 5 csatár meg 15 gól meccsenként mint 50 éve?már bocs de már 10 fillér a gombóc fagyi, ha a bunker a legeredményesebb (amúgy meg már tök unalmas az olasz focit így jellemezni) akkor azt kell játszani. tetszik nem tetszik a milan nyerte a bajnokok ligáját inzaghi 2 góljával!!! "

Mindenki mérlegelje, véleményezze, értse, ahogy akarja :-)

Szia! Megismersz? Én vagyok a VÁSÁRLÓ...

Napjainkban egyre szaporodik a hipermarketek száma a nagyvilágban. A Hűség Városában is nemrég nyílt meg az InterSpar. Benéztünk kis feleségemmel és ottragadtunk, hosszú hónapokra feledésbe merült számunkra a TESCO név. Szebb volt a zöldség, kultúráltabb a környezet, modernebb dizájn, alapvetően jobb minőségű termékek.

Aztán jött a fekete leves. Egyre több negatív élmény ért minket. A most említésre kerülők közül egyik régebben, míg a többi pont ma történt. Pár hónapja nagybevásárlásra indultunk nejemmel és vittük magunkkal az ilyen célokra rendszeresített, első ottjártunkkor vásárolt, 2 db strapabíró Spar szatyrot. Mint mindíg, akkor is felpakoltam mindent a szalagra, majd átnyújtottam kedvesemnek a fentebb említett szatyrokat, hogy a már beolvasott árukat abba rejtse. Mire a kedves pénztáos asszony artikulátlanul üvölteni kezdett, hogy ezt most vettük, miért nem tettük a szalagra. Mivel nem vagyok hirtelen haragú, kedvesen tudomására hoztam, hogy ez már régi, hisz kopottas, meg helyenként meg is van szakadva. Ám ezzel nem hatottam meg. Nyíltan lopással vádolt, persze nagy plénum előtt. Próbáltam észérvekkel operálni, miszerint, ha 20 db ezrest kiadok egy vásárlásért, akkor talán nem egy 200HUF értékű szatyrot akarok elkummantani. (Aki ismer az úgyis tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki 5 forintért meghágja a kecskét a Károly-magaslaton.) Ő tovább fenyegetett szekuritival, meg bánom is én mivel. Felvetettem, hogy fáradjunk oda a biztonsági monitorok boxához és nézzük meg valóban elloptam-e. "Hát azt nem lehet!"- hangzott a válasz. Gondolom félt, hogy kiderül: alaptalanul vádolt. "Akkor mi a fasznak van?"- kérdeztem kicsit ingerültebben, majd heves káromkodások közepette elköszöntem és kiballagtunk.

Ma már nem kellett a pénztárig elmennünk, hogy meglegyen az incidens. Nem akartam semmi többet, mint a felvágottaknál 20 dkg téliszalámit kérni. A tálcán már kevés volt, talán 5 deka, gondolom közel is volt a műszakváltás, de mikor kimondtam a kívánságomat úgy nézett rám a kisasszony, hogy ha szemmel ölni lehetne, már egy konténerben lenne a feldarabolt hullám. Nem mondtam semmit, csak megköszöntem, nyeltem egyet. Nade, amit gondoltam: nem ez a munkád, baszod??? Nem azért kapod a fizetésedet, hogy felvágd és kimérd azt a kurva szalámit???

A vásárlás végén elérkeztünk a végső állomáshoz: kassza. Áruk szalagra, hitelkártya elő stb. A pénztásros néni egy őszbe borult szekussal diskurál tőlönk 20 centire és a következőket mondja: "Én soha nem voltam vasárnap boltba, itt kell ülni este hétig, mert 6-kor biztos többen lesznek, nem értem az embereket, miért kell ezt vasárnap csinálni, korábban is haza tudnánk menni. Aki nem tudja elintézni a bevásárlást hétköznap, az haljon éhen."
Ekkor már Eszter drágám nem tudta magába folytani gondoloatait és nevetve azt mondta a pénztárosnak: "Köszönjük szépen a jókívánságokat!"
Mire a nő: "A kollegával beszéltem."
Mire Eszter: "De én meg itt állok és hallom."

Szóval érdekes, nagyrabecsült olvasóm, hogy egy hipermarket, amely azért jött létre, hogy elköltsem benne a pénzemet és az lenne a dolga, hogy mindezt mosolyogva tegyem, nem képes a feltételeket megteremteni ehhez.
Eszembe jutnak ilyenek, hogy a vásárlónak mindíg igaza van. A fogyasztóért élnek, halnak stb. Másról sem hallani, csak arról, hogy mosolykampány van, ki kell szolgálni a fogyasztót stb.

Mivel szerencsére jártam már pár országban, bizton állíthatom, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol ez így is van. De valahogy sokat szenvedett kis országunkban ezt nem lehet megcsinálni. Unott arcú, kötekedő, paraszt eladók; emberi kommunkációra képtelen pénztárosok.
De mivel általánosítani nem szép, ezért leszögezem: az itt említett példák szélsőségesek, személyes érintettségem miatt némileg szubjektívek. Az átlagos, kereskedelemben dolgozók bizonyára több nyelven beszélő, intelligens, készséges, segítőkész emberek, akik állandóan mosolyognak.

Én elhiszem, hogy szar a meló, meg lófaszt nem fizet, meg sokáig kell benn lenni, én mindent elhiszek. DE ha már valaki felnyomta az agyát, akkor azt ne rajtam töltse le. Ne rajtam, hisz én szépen kérek, köszönök, mosolygok.

Észak, korszak, erőszak...

Újabb botrány rázza szegény kis hazánkat. Napok óta másról sem hallani, mint Zsanettről és az Ő "mozgalmas" éjszakájáról.
Leszögezem, én szeretném hinni, hogy nem igazi zsaruk voltak, de manapság már semmin nem lepődök meg. Ami nekem furcsa volt a nyilatkozatban, hogy annyira nem omlott össze az eseményektől. Ezzel kapcsolatban az emberek különbözőképpen vélekednek. Van, aki ezt azzal magyarázza, hogy Zsanettnak mégsem lehett ez annyira rossz. Sőt mások odáig is elmerészkednek, hogy maga az ifjú hölgy volt az, aki feldobta annak lehetőségét, hogy rendezzék a kihágást egy meghágással.

Pár dolog furcsa: egy sms-ező néző a TV2 reggeli műsorában felvetette azt a kérdést: hogy fért bele 6 ember ey autóba, éshogy ez miért nem volt gyanús a lánynak. Egy másik: reggel azzal védekeztek a rendőrség szóvivői, hogy biztos nem igazi rendőrök voltak, mert annyian, egyszerre, egy helyen nem teljesítettek szolgálatot. Azt pontosan nem vágom, hogy a rendőrnek haza lehet-e vinni az egyenruhát, de ha nem, akkor lehettek volna ott akkor is, ha nincsenek szolgálatban. Arról nem is beszélve, hogy ilyen egyenruhákat beszerezni manapság nem lehetetlen. Remélem kiderül, hogy csak kamu volt az egyenruha a férfiakon, ugyanis nagy kár lenne, ha már a társadalom tagjai már a rendőr elől is inkább elfutnának nehogy megkúrják, lelőjék, vagy bántalmazzák őket.

A pakliban az is benne van, hogy a színtiszta igazság, amit ilyenkor a bíróságon keresnek, sosem derül ki és átmegyünk egy móri nyomozáshoz hasonló tragikomédiába.

Ej, de régen volt...

Hát igen! Lassan egy év. Ilyen, amikor az ember dolgozik és este meló után már a háta közepére sem kívánja a naplóírást. Nameg elmondom a mentségemet is (na nem mintha bárki is olvasta volna a blogomat), egyszerúen nem volt netem, a munkahelyen meg már nem volt rá kraft.

Nade, sebaj! Ezentúl ünnepélyesen megfogadom, hogy legalább egyszer egy héten írok. Na nemcsak eseményeket, de célom, hogy kommentáljak, beszóljak, idegesítsek is embereket. Valami cihológus biztos megállapítja, hogy itt élem ki mindenféle ferde, vagy egyenes hajlamomat.

Na akkor hajrá! Meglátjuk képes vagyok-e még magamat is meglepni!