Egyszer volt, hol nem volt...

Mostanában a gyermek miatti foglalkozási ártalomként lépett fel nálam az a tünet, hogy rengeteg gyermekmondókát szerzek be mind texturálisan, mind hangzóanyagként. A mókuska, mókuska kezdetű remeket már több dallamvilággal is elsajátítottam, oly annyira bent van a fülemben, hogy néha önkéntelenül dalra fakadok, ami nem kicsit ciki a TESCO-ban.

Gyakorlatilag néprajzosnak is elmehetnék már, el is terveztem, hogy mivel terhesgondozásban már iszonyúan otthon vagyok, a szülészet-nőgyógyászat szakon már leadhatom a disszertációmat, már csak a néprajz-kultúr-antropológia van hátra. Hiába minden házaspárnak otthon kell lennie ezekben a témákban. Úgy van ezzel az ember, mint mindennel az életben, érteni kell hozzá, mert átvernek. Az embernek - ahhoz, hogy ne szívja meg - kereskedőnek, közgazdásznak, orvosnak, ügyvédnek és papnak is kell lennie egyszemélyben, ez a minimum. Hiába! A hétköznapi hősök, ők értenek mindenhez, nem ám korunk televíziós polihisztorai, mint Sebeők, meg a már említett Kisó (hehe)

Illetve szenvedélyesen gyűjtöm a meséket, és ha már gyűjtöm, meg is nézem őket.
Nemrég beszereztem egy klasszikust, a Walt Disney-féle Szépség és a Szörnyeteg című rajzfilmet. Nagyon tetszett, láttam már kb ezerszer, de úgy tíz évvel ezelőtt. Most már nem gyermekként, hanem felnőttként vizsgáltam a sztorit és rá kellett döbbennem, hogy mekkora blődség. Persze, hogy az, hiszen mese. Teljesen szembe megy a valósággal.

Miért is? Van úgyebár a főhősnő, Belle, aki hihetetlenül gyönyörű, el is hangzik a filmben, hogy a falu és a környék legszebb lánya. Emellett rengeteget olvas, csupa olyan könyvet, amiben még kép sincs, elképesztően intelligens. Művészlélek, akinek szűkösek jelenlegi lakóhelyének lehetőségei, ki akar törni. Na ilyen má' eleve nincs, mondhatnánk népiesen.

Ott van az antihős, Gaston, aki egy kigyúrt, karakteres arcú, jóképű scrác, a mellkasa olyan szőrös, hogy még David Hasselhof is megirigyelné. Rendkívül gazdag, trendi ruhákat hord, mindenki szereti, a férfiak Őt tartják vezérüknek. Igaz annyiban különbözik Belle-től, hogy neki vannak negatív tulajdonságai, mint pl.: gonosz, beképzelt, számító, alattomos, de csak azért mert el akarja csábítani a lányt, minden áron. (Kedves férfitársaim, hány meg hány hülye tulajdonságot felveszünk csakhogy meghódítsuk szívünk hölgyét... az már a mi pechünk, hogy általában ezek miatt a tulajdonságok miatt mond végül 'nem'-et.) Ja meg Gaston legalább annyira primitív, mint amennyire kigyúrt. (Na végre egy kis realitás)

A mese ott folytatódik, hogy Belle csípőből 'nem'-et mond Gastonnak, a falu előtt hülyét csinál belőle, ezáltal lemond a gazdag, kigyúrt, köztiszteletben álló srácról, viszont relatíve rövid idő alatt csont nélkül beleszeret a ronda, szőrös, büdös szörnyetegbe.

Az üzenet nagyon szép, sírni is lehet rajta: nem a külső számít. Ezzel teljesen egyetértek. Nade erre a reális esély a való világban nem sok, előfordulása elenyésző. Elég kevés olyan szitu van az életben, amikor elsőre ne a külsőd alapján ítélnének meg. Azt hiszem, hogy az ilyen történeteket azért találták ki, hogy a 16 éves pattanásos, vörös hajú, elálló fülű, dagi kissrác is érezze, van sansza megdugni a suli legjobb nőjét a szalagavató bálon, és ne kövessen el azonnali öngyilkosságot, ha meglátja, hogy a suli legjobb nője beszáll a fukszos, kétszer bukott, karakteres arcú, szolizott, kigyúrt, tetovált kopasz mellé a Bömbi anyósülésére.

Majd valamikor folytatása következik! Persze ez egy szubjektív fejtegetés, kéretik véleményezni a megjegyzés rovatban!

Olvasgattam...

Hááát.. megint régóta nem írtam. Nem mentegetőzöm, úgyis tudja mindenki miért nincs időm. Nade nem baj, mellette a legidőigénytelenebb elfoglaltság az elektronikus sajtó gyors, esti böngészése. Így most amolyan rendhagyó Lapszemle következi, elektronyikussan. Magyarul belinkelek, meg ajánlok pár olyan írást, amikre felkaptam a fejem.

Ami most legjobban tetszik, az a nagyszerű Kisó által vezetett új elitklub diplomásoknak. A cikk írója teljes joggal teszi fel a kérdést, jelesül: Who the Fuck is Kisó? Én speciel tudtam, hogy a Viván műsorvezető, pedig nem vagyok az a tizenhatéves afro-frizus zseb-narkós. DE azt nem tudtam, hogy Ő állítólag okos, a farzsebében több ész van, mint az én fejemben. (Mellesleg jegyzem meg, hogy milyen érdekes ország a miénk, ahol az összes seggbekukis pornósztárunk szuperintelligens az FHM címlaplányaink meg PlayMate-jeink meg 5 diplomás professzorok. De jó nekünk!) Szóval Kisó egy szupermodell, aki egyébként egy táncművészbe oltott kommunkikáció szakos jogász. Az igen! Szép is, okos is, sikeres is, ha még főzni is tud....
Na mindegy erről bővebben olvashattok itt

A másik meg a Stohl Buci féle új, magyar akciósorozat. Hát ennek még a gondolatától is szénné röhögöm magam. Talán még emlékszik a kedves olvasó az Európa Expressz című világégésre, ami gyakorlatilag a szarnál is szarabb volt, bármely más nemzet ZS-kategóriás akciófilmje agyonalázza. Ehhez képest a Michael Dudikoff és Lorenzo Lamas-féle eposzok az akció-thriller non plus ultrái. Szóval az új sorozatban, a főszerepet illetően valószínűleg azért esett Stohl Bucira a választás, mert Ő már az előbb felemlegetett rettenetben is bebizonyította, hogy annyira kurva kemény, hogy kolbásszal eszi a gyémántot. Jeleneleg Ő az egyetlen ember a világon, aki szembe mer szállni Chuck Norris-szal. Erről pedig bővebben itt

Gondoskodom, tehát vagyok...

Hát megtörtént, amire oly régen várt apai szívem. Hétfőn délután végre beköltözhetett rezidenciájába Csendes Máté (a képen nem Ő látható).

Azóta nem nagyon írtam. Számítottam rá, hogy sok időt vesz majd igénybe egy ilyen kis jövevény érkezése, de egyenlőre minden képzeletemet felülmúlja a dolog. Persze nem indult könnyen. Azt sok olvasóm tudja már, hogy volt egy bakteriális fertőzés, ami miatt Máté élete első két hetét a kórházban töltötte. Erről többet nem kívánok írni, mert attól tartok, ha ezt leírnám és egy kórházhoz közeli egyén elolvasná, tutira beperelne hitelrontásért.

Egy szó, mint száz, nem tett jót az idegeinknek az első két hét, de szerencsére, mint már említettem hétfőn (miután délután 2 körül !!! kiadták a zárójelentést) hazahoztuk a fiamat. Nagy volt az öröm, sok sírás-rívás persze örömünkben, hiszen véget ért egy időszak. Eszternek a bezártság, bizonytalanság, a körülmények, nekem pedig az egyéb megrázkódtatások. Igen, nekem is rossz volt. Alig láthattam a fiamat, amikor láthattam, akkor is aludt, gyakorlatilag egész nap, a sok szartól, amit belé nyomtak. Eszter sokat sírt, hiányoztunk egymásnak. Ráadásul amellett, hogy el kellett viselnem az imádott nő hiányát, a háztartást is tök egyedül kellett vezetnem, persze az első héten teljes gőzös munka mellett. Mondanom sem kell, hogy nem volt öröm.

DE most új kihívások vannak. Itt egy csöppség, aki naponta 7-8-szor telekulázza a pelusát, meg néha mást is, majdnem ugyanennyiszer eszik és nettó több órát bömböl, meg kell fürdetni, öltöztetni. És akkor még nem is beszéltünk a sok mosásról, cumisüveg sterilizálásról, melegítésről, esetenként tápszerkeverésről. ÉS a legjobb, hogy élvezzük! Emelkedett a kávéadag, hiszen éjjel kétszer is kelés van, alaposan lecsökkent a szabadidő, gyakorlatilag nullára. Nem mondom, hogy teljesen átálltam, de már jó úton haladok és nem kapkodok idegbeteg módon, ha sírni kezd a gyerek. És azt is meg kell jegyezni, hogy egy kisbaba ilyenkor az elején nem túl interaktív teremtmény. Nem mosolyog, nem beszél, még csak nem is lát, egyetlen kifejezési módja az artikulátlan üvöltés :-)))

Na de most pattanok etetés van! Valószínűleg berotyizik, így tisztába kell tenni, ami egy kisebb műtéttel ér fel, így asszisztálok egyet. Aztán reméljük éjjel 1-ig alvás lesz, hiszen utána legkésőbb 6-kor megint kelés a következp zabáhozm jó móka lesz, már alig várom.