Gondoskodom, tehát vagyok...

Hát megtörtént, amire oly régen várt apai szívem. Hétfőn délután végre beköltözhetett rezidenciájába Csendes Máté (a képen nem Ő látható).

Azóta nem nagyon írtam. Számítottam rá, hogy sok időt vesz majd igénybe egy ilyen kis jövevény érkezése, de egyenlőre minden képzeletemet felülmúlja a dolog. Persze nem indult könnyen. Azt sok olvasóm tudja már, hogy volt egy bakteriális fertőzés, ami miatt Máté élete első két hetét a kórházban töltötte. Erről többet nem kívánok írni, mert attól tartok, ha ezt leírnám és egy kórházhoz közeli egyén elolvasná, tutira beperelne hitelrontásért.

Egy szó, mint száz, nem tett jót az idegeinknek az első két hét, de szerencsére, mint már említettem hétfőn (miután délután 2 körül !!! kiadták a zárójelentést) hazahoztuk a fiamat. Nagy volt az öröm, sok sírás-rívás persze örömünkben, hiszen véget ért egy időszak. Eszternek a bezártság, bizonytalanság, a körülmények, nekem pedig az egyéb megrázkódtatások. Igen, nekem is rossz volt. Alig láthattam a fiamat, amikor láthattam, akkor is aludt, gyakorlatilag egész nap, a sok szartól, amit belé nyomtak. Eszter sokat sírt, hiányoztunk egymásnak. Ráadásul amellett, hogy el kellett viselnem az imádott nő hiányát, a háztartást is tök egyedül kellett vezetnem, persze az első héten teljes gőzös munka mellett. Mondanom sem kell, hogy nem volt öröm.

DE most új kihívások vannak. Itt egy csöppség, aki naponta 7-8-szor telekulázza a pelusát, meg néha mást is, majdnem ugyanennyiszer eszik és nettó több órát bömböl, meg kell fürdetni, öltöztetni. És akkor még nem is beszéltünk a sok mosásról, cumisüveg sterilizálásról, melegítésről, esetenként tápszerkeverésről. ÉS a legjobb, hogy élvezzük! Emelkedett a kávéadag, hiszen éjjel kétszer is kelés van, alaposan lecsökkent a szabadidő, gyakorlatilag nullára. Nem mondom, hogy teljesen átálltam, de már jó úton haladok és nem kapkodok idegbeteg módon, ha sírni kezd a gyerek. És azt is meg kell jegyezni, hogy egy kisbaba ilyenkor az elején nem túl interaktív teremtmény. Nem mosolyog, nem beszél, még csak nem is lát, egyetlen kifejezési módja az artikulátlan üvöltés :-)))

Na de most pattanok etetés van! Valószínűleg berotyizik, így tisztába kell tenni, ami egy kisebb műtéttel ér fel, így asszisztálok egyet. Aztán reméljük éjjel 1-ig alvás lesz, hiszen utána legkésőbb 6-kor megint kelés a következp zabáhozm jó móka lesz, már alig várom.